"A zene a lélek mosdóvize"

Rövid pályakép Szokolay Sándor zeneszerzőről

Szokolay Sándor zeneszerző a 20. századi magyar zene meghatározó egyénisége. Alkotói munkássága kiemelkedő területeként operáit kell megneveznünk, amelyek gazdag zeneszerzői termésében pályája mérföldköveit jelentik. A színpad világához színházi tehetsége és drámai érzéke vezette, amely szerencsés módon párosult a vokális kifejezésmód iránti alapvető igényével. (1)

"Tulajdonképpen papnak készültem: teológiát is akartam végezni. Költő szerettem volna lenni, írtam fából faragott fűzfapoéta-verseket, orvos is akartam lenni, de leginkább pap – a misszionáriusság azért vonzott, mert világot is akartam látni. Evangélikus-lutheránus vagyok, gyakorlom a vallásomat, az egész életemet kételkedés nélküli istenhitben éltem le.
Vagy huszonkét betegségem volt már – három szívinfarktus, szívműtétek, agyembóliák. Végigsétáltam három elnyomáson. Tenyerén hordoz az Isten, hogy megértem a nyolcvanadik évet, sikerült mindig kimásznom a gödörből. Életimádó, sokat viccelő ember vagyok, talán ennek köszönhetem, hogy nem törték meg az erőm" - mondja magáról Szokolay Sándor a 2011-ben vele készült interjúban.

1931. március 30-án a Békés megyei Kunágotán született, műkedvelő muzsikus családban - nagyapja és édesapja is több hangszeren játszott, kórust alapított.
Kodály pedagógiai elképzeléseinek szellemében működő és ezt fényes eredményekkel igazoló (de megbocsáthatatlan módon hamarosan megszüntetett) Békéstarhosi Zenelíceumban tanult 1947-től 1950-ig, és az itt szerzett élmények indították el zeneszerzői pályáján.
A Zeneakadémia zeneszerzés tanszakán 1950-57 között Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványa volt, majd 1959-től ugyanitt tanított 1994-es nyugdíjba vonulásáig, 1966-tól docensként, majd egyetemi tanárként. Emellett a Magyar Rádióban és Televízióban zenei lektorként és szerkesztőként is tevékenykedett, és számos közéleti tisztséget vállalt társadalmi szervezetekben (Kodály Társaság, Magyar Zenei Kamara, stb.). 1994-től Sopronban él. (1)

Szokolay zenei világát kezdettől jellemzi a szenvedélyesség és a monumentalitásra, elementáris hatásra törekvés, meghatározott stílusirányzatok követésétől mentes, ösztönös muzikalitás, valamint a primitív, népi kultúrák iránti fokozott érdeklődés, ami a témaválasztáson túl az osztinátók kedvelésében, makacsul ismételt ritmikus figurák és az ütőhangszerek kiemelt alkalmazásában, valamint a dallamvonalaknak a népi siratókkal rokon díszítettségében is megjelenik. (1)

Első, teljességében vállalható szerzeményének az 1958-ban bemutatott, Ady nyomán született A tűz márciusa című oratóriumot tekinti. 1962-ben kezdett a Garcia Lorca drámája ihlette Vérnász megírásába, első operáján három évig dolgozott. A magyar operamuzsika egyik megújítójának tartott Szokolay e műfajban még hat művet alkotott. Az 1968-ban bemutatott Hamlet komponálása közben negyvenszer nézte meg Laurence Olivier filmjét, a Sámson (1973) Németh László műve nyomán született (az író-polihisztor, akit Kodály mellett művelődési példaképének tekint, szegény diák korában anyagilag is támogatta őt). Az Ecce homo című passióopera (1984) alapja az Akinek meg kell halnia című Kazantzakisz regény. Gyermekeknek íródott a Csalóka Péter (1985), misztériumoperát szentelt Szent Margitnak (1995), a Szávitri Illés Endre meséje (1998), A bölcs Náthán (1998) pedig Lessing nyomán született.

Szokolay Sándor több mint hatszáz művet komponált, ezek között találhatók szimfóniák, oratorikus művek (Istár pokoljárása, Hódolat Kodálynak, Magyar zsoltár, Jobbítsd a nemzetöt, Október végi tiszta lángok, Télvégi Tavaszváró), kórusművek, versenyművek, szóló szonáták, dalok. Egyik legutolsó alkotása a Széchenyi István halálának 150. évfordulóján komponált Organum Hungarorum című kantáta. Műveinek központi témája az ellentétek megfogalmazása, az utóbbi évtizedekben a magyarság és a nemzeti identitás problémája ihleti. Vásáry Tamás szavai szerint népzenei forrásból és a nagy európai tradícióból merítve alkotta meg egyéni stílusát csupán arra törekedve, hogy jó és szép zenét írjon.
Munkásságát számtalan díjjal ismerték el, kétszer (1960-ban és 1965-ben) kapta meg az Erkel Ferenc-díjat, 1966-ban a Kossuth-díjat, 1976-ban lett érdemes művész, 1986-ban kiváló művész. A Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat 1987-ben és 2001-ben, a Magyar Művészetért díjat 1993-ban, a Magyar Örökség-díjat 1998-ban, a Kodály-díjat és a Corvin-láncot 2001-ben kapta meg, s 2008-ban Prima-díjjal tüntették ki. (2)

"Mindig a lélek művelését tartottam a legfontosabbnak. A művészet nem hobbi, nem szórakozás, ezt mindig meg akartam értetni a tanítványaimmal, ahogyan azt is, hogy a zene jobbá teszi az embert, ez egészen biztos." (3)


(1) http://zeneakademia.hu/nagy_tanarok-hires_regi_tanitvanyok/132
(2) http://www.kisalfold.hu/soproni_hirek/szokolay_sandor_zeneszerzo_80_eves/2211011/
(3) http://fidelio.hu/klasszikus/interju/szokolay_sandor_a_zene_a_lelek_mosdovize