"Ne tessék elütni a dolgot avval, hogy itt operett szól hozzánk, édes,
naiv és bolondos. Az operett voltaképpen a legkomolyabb színpadi műfaj, a
legszebb és legszabadabb, mellyel királyokat üthetünk veszedelem nélkül
nyakon, s mely tartalmas, ötletes, újítni vágyó lelkekben születve,
többet rombolhat e korhadt világból, s jobban készítheti a jövendő
jobbat - öt parlamenti obstrukciónál." (Ady)
Az operett kis operát jelent. Eredetileg azért hívták így, mert mindössze egy felvonásból állt. A szót először Mozart használta a következő formában: operetta, vagyis kis operácska.
A Varázsfuvola akár előfutárának is tekinthető az operett műfajának, bár semmiképp nem azonos vele - viszont az operett műfajt megteremtő Offenbachra (akit hívnak még a "Champs-Élysées
Mozartja"-nak is) igen nagy hatással volt Mozart művészete.
Az operett 3 nagy ága a francia, az angol és a bécsi - a magyar operettek értelemszerűen a legutóbbi szálat erősítik.
Ma azokat a műveket hívjuk operettnek, amelyek az
Osztrák-Magyar Monarchia idején születtek. Az operától abban különbözik,
hogy nem elejétől végéig zene, hanem a próza is jelentős szerepet kap
benne.
Sajátossága a dallamos, fülbemászó zene, a fordulatos történet, a
látványos díszlet és jelmez. A műfaj születésekor a nagyváros
tömegszórakozását szolgálta, de a könnyed történettel gyakran társadalmi
szatíra és gúnyos hang párosult.
Nyitánnyal kezdődik, majd szólók, duettek váltakoznak, s
fináléban teljesedik ki a darab. Főleg a bécsi operettre jellemző, hogy
négy alapszereplő van. A primadonna
a bonviván, a táncos-komikus és a szubrett.
Az operett polgári-nagyvárosi szórakoztató műfaj, hősei - kivételekkel
persze - a társadalom legfelső rétegeit, a született és a
pénzarisztokrácia köreit képviselik, akiket a nézőtéren ülő polgárok
túlhaladott társadalmi osztálynak tartanak, viszont akiket irigységgel
vegyes lenézéssel tekintenek, akiktől egyszerre akarják magukat távol
tartani, és bekerülni közéjük teljes értékűként. Az operett a nézőtéren ülő polgárok egyre erősödő öntudatú társadalmi rétegét (közöttük kisiparosokat, kézműveseket, kereskedőket találunk, akik a
liberalizmust elvetették, politikai ideológiájukat az antikapitalizmus, a
keresztényszocializmus, az antiszemitizmus jellemezte) kívánja szórakoztatni, művelni, és amint épp a nemzetiségi ábrázolás mutatja, toleránsabbá tenni.
A magyar operett Konti József nevéhez fűződik, aki 1886. december 10-én a Mikádó című Sullivan-operettel teremtette meg a magyar változatot.
Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Szirmai Albert, Jacobi Viktor, Eisemann Mihály, Huszka Jenő, Lajtai Lajos, Ábrahám Pál neve fémjelzi a magyar operett klasszikus korszkát.
Az 50-es években a pártvezetés felismerte az operett tömegekre gyakorolt hatását és fel is használta a saját érdekeiben: ez a szocialista-realista operett nagy korszaka.
A 60-as években érkezett meg Magyarországra a musical (bár ebben a műfajban nem született egyetlen, a Csárdáskirálynő sikeréhez mérhető darab - köszönhetően talán az ideológiai háttérnek is: "imperialista termék" volt), ami a végképp véget vetett az operett-korszaknak. Ekkortól igazi nagy operettsiker már alig született.
De ettől függetlenül az operett megmaradt annak, ami mindig is volt: az önfeledt szórakoztatás műfajának.
források:
http://otdk.zskf.hu/Dolgozatok/137.pdf
http://www.origo.hu/alomslager/20060607blaha.html?pIdx=2
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/542.html
http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/magazin/masfel_evszazada_hodit_az_operett
http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/a-magyar-operett-tortenet-jellegzetes-allomasai.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése