Cseh Tamás az idén lenne 70 éves

A huszadik század második felének talán legjelentősebb magyar énekes-dalszerzője, egy nemzedék igazodási pontja. "Az övéhez hasonlóan kiegyensúlyozott teljesítményű, összefüggő és hosszú idejű életműre nincs más példa a magyar zenében." (Lovasi András)

Cseh Tamás az idén lenne 70 éves.

Tizenhárom éves koráig a Fejér megyei Tordason élt, a középiskolát már a fővárosban, az Apáczai Csere János Gimnáziumban végezte. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Ezt követően, 1967-74-ig rajzot tanított egy budapesti általános iskolában.

1970 óta Bereményi Gézával közös dalok szerzője és előadója. Cseh és Bereményi a hatvanas évek legvégétől, a kulturális élet "féllegális" színterein – lakásokon, házibulikban, az Egyetemi Színpadon, a Huszonötödik Színházban – tűntek fel összetéveszthetetlen hangulatú dalaikkal, amelyek egyébként a kor zenei divatjának a legkevésbé sem feleltek meg sem akkor, sem később.

Víg Mihály szerint a szerzőpáros titka a szöveg és zene végtelenül azonos volta – hogy két ember egymásra talált, és abból egy harmadik minőség keletkezett.

1972 és 1977 között a Huszonötödik Színház tagja, 1977 és 1978 között az Új Tükör Pinceklubban és az Egyetemi Színpadon tart önálló dalesteket. 1982 és 1998 között a Katona József Színház tagja volt. 1998-tól a Bárka Színház társulatának tagja. 

1977-ben jelent meg az első Cseh Tamás lemez Bereményi Géza dalszövegeivel, Másik Jánossal közös előadásban: ez volt a Levél nővéremnek.

Bereményi nélkül csinált egy lemezt Csengey Dénessel Mélyrepülés (1988), és – egyik utolsó nagy munkájaként 2004-ben – Ady Endre verseiből Novák János zenéjével.

A hetvenes évektől a nyolcvanas évek végéig töretlen életmű megtört, Cseh Tamás és Bereményi alkotói kapcsolata elfáradt. Úgy tűnt, hogy a dalok csak a kádárizmus keretei között működtek, de aztán a rendszerváltás után négy év alatt elkészült három lemez (Új dalok, Nyugati pályaudvar és a Másik Jánossal közös, döbbenetes erejű Levél nővéremnek II. megmutatta, hogy a dalok nem rendszerspecifikusak; és bár ezeknek a lemezeknek a hatása talán nem volt a korábbiakéhoz mérhető, megmutatták, hogy államberendezkedéstől függetlenül mekkora szükség van lényeglátásra, érzékenységre, költészetre, katarzisra. 

A hetvenes, nyolcvanas évekbeli Cseh-Bereményi-Másik dalok úgy adnak kultúrtörténetileg, szociológiailag pontos képet a társadalom belső vívódásairól, hogy aktualitásuk ma is mekérdőjelezhetetlen - nyilatkozta Kiss Tibi a Quartnak Cseh Tamás munkásságáról.

Cseh Tamás csak állt kint egy gitárral a színpadon és játszott, mesélte a szocializmust, Magyarországot, a szerelmet és a bánatot a maga szomorú, szívfacsaró módján. A hetvenes évek volt a legszebb és legsikeresebb korszaka, de a megszólalás módja és dalaik témái miatt minden albuma valamiért fontos lehet, hiszen mindig az aktuális korszakot énekelték és zenélték. Többek szerint, ha valaki meg akarja érteni a rendszerváltás előtti Magyarországot, akkor csak végig kell hallgatnia a Cseh Tamás-dalokat.

Az előadóművész számos filmben szerepelt, ilyen volt a Szerelmem, Elektra (1974.) , a Nyom nélkül (1981.), A turné (1993.), a Csinibaba (1997.), valamint a 6:3, avagy játszd újra Tutti! (1999.) c. alkotások.

Cseh Tamás volt az első indián, aki a Bakonyban létrehozta barátaival a mai napig működő magyar indiántábort, ami önfeledt játék és a rendszerből való kilépés jelképe volt.

Nem árt, ha az emberek megőriznek valamit a kamaszságukból, mert az élet így játékos meg színes lesz. Én persze nem szándékosan csináltam. Én azt hiszem, egy nagy kamasz vagyok. De ilyen voltam én azt hiszem, énekesnek is meg embernek is – fogalmazott egyszer Cseh Tamás.

Idővel a bakonybéli indiántáborban törzsfőnök lett, és indián nevet is kapott, úgy hívták: Füst a szemében.

A tábor 1961-től kezdődően évtizedeken át, minden évben működött a bakonybéli erdőkben, s eközben - miként fogalmazott - "Bakonybéllel egy különösen szép barátság nőtt a lelkemben". 2007-től már állandó bakonybéli lakos lett, de a gyógykezeltetése miatt sokat tartózkodott Budapesten is.

"Indián könyvet" is írt Hadiösvény címmel. Így kezdődik: „Ajánlom ezt a könyvet barátaimnak, akikkel 1961-ben egy hegyi tisztáson felvertük az első indián sátrakat. Tiszta törvényekre, egyszerűségre, átlátható, értelmezhető világra vágytunk.” Másik indián-könyve a 2006-ban kiadott Csillagokkal táncoló Kojot.

Hosszú ideig állandó szereplője volt a Cimbora és Velünk élő történelem című tévéműsoroknak.

1988-ban Az év lemeze díjat, 1992-ben a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét, 1993-ban pedig Liszt Ferenc-díjat kapott. 2001-ben vehette át a Kossuth-díjat. 2008 májusától a VIII. kerület, 2009 áprilisától Bakonybél község díszpolgára.

Hosszan tartó, súlyos betegség után, 2009. augusztus 7-én, Budapesten halt meg. "Igen Tamás, Te elvitted magaddal az eljövendő dalszövegeket, mert tenélküled, azok már sohasem fognak előbújni belőlem, mert hozzájuk a Te fizikai jelenléted feltétlen szükséges. Hogy ott ülj a gitároddal, és nézz rám várakozóan." - mondta Bereményi Géza Cseh Tamás temetésén.

(Az írást - kisebb változtatásokkal - a szerző engedélyével közöljük.)